Egész hétvégén úgy éreztem, mintha egy Jane Austen regény hősnőjeként a szemetelő esőben sétálgatnék a birtokon, Kate Winslet módjára.
Nagyon vadregényes a táj, mégis látszik az emberi kéz nyoma mindenhol.
Nagyon nyugodt, természetes hely. A folyó tölcsértorkolata nincs messze, nagy a vízszintkülönbség apály és dagály között. És nézzétek mit találtunk az egyik fára felakasztva:
A következő bejegyzésben a virágokról írok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése