Úton

A következő képekből az látható, hogy Devonban nemcsak az uradalmi birtokot láttam, de utaztam is, egészen Falmouthig. Láttam vonatról egy csomó jó helyet, beleértve a Truro-i katedrálist, ami messziről is gyönyörű, de legjobban a vasút működése és az azzal kapcsolatos szokások fogtak meg.


Például, ha valaki az állomáson az ellenkező irányba menő vonatra akar átszállni, akkor nem a síneken megy keresztül, hanem egy felüljárón. Szerencse, hogy nem volt nálam nagyobb csomag, mert akkor azt kívántam volna, bárcsak a vasút túloldalára születek :)



Ezen a képen az látható, amikor visszafelé át kellett szállnom a London felé menő vonatra, természetesen a sínek túloldalán.


Aztán azt is észrevettem, hogy a vonaton mindenki nemes egyszerűséggel szorongatja a teaszínű forró kávéját. Be is mentem én is, hogy a szendvicsem mellé szerezzek egyet. Igen. Otthon amikor rossz, nagyon vizes hosszúkávét csinálok, azt itt úgy hívnák, hogy Americano.

Mindenesetre kávéztam a Pumpkinban, aztán a vonaton is, mint egy igazi angol.


Az utolsó kép az egyik, amit a vonatról fényképeztem, a sok lélegzetelállító látvány egyike.

Érdemes egyszer kipróbálni, bár a hosszabb távú utakon a vonatjegy ára vetekedik egy belföldi repülőgépút árával.