A helyi rádió bársonyos hangú hírszerkesztője

Tegnap találkoztam a helyi rádió bársonyos hangú hírszerkesztőjével. Illetve rám köszönt, mert ugye én épp a buszra rohantam, már félig lemondtam róla, hogy elérjem. Aztán egészen.
Jobban szeretném, ha ő is úgy gondolna magára, mint tehetséges és jó adottságokkal rendelkező rádiósra (persze a szeme nem látszik a rádióban, ez mindkét oldalon hátrány) de úgy látom ez több okból nem így történik. És itt jön be a könyv, amit tegnap olvastam.... szegény azt hitte, meg akarom valamivel téríteni, pedig szerintem csak a véletlenek szerencsés összjátéka volt. Mert ugye mi is van itt kérem? Nincs job satisfaction, nincs önbecsülés, nem élvezi amit csinál, therefore a tevékenység nem ad neki több energiát. Nem táplálkozhat a napi munkája nyújtotta örömökből ennek tetejébe még fizetést sem kap. Hát ebből találjon ki az ember.
Gondolom több év távlatából és egy sikeresnek mondható külföldi karrier tudatában már máshogy fogunk gondolni a mostani nehéz időkre. Hogy mit kellene tenni? A könyv szerint elmerülni a munkában, élvezni amit csinálok, tanulni a múltból és tervet készíteni a jövőre. Mondjuk ez az embert tényleg nagyon megnyugtatja. Ha van egy atombiztos terv. De hát hogyan készít ilyent valaki mostanában?