A török nőkről

Közelgő utazásom előtt keresgéltem a neten és a következőt találtam az NLCafén:
"A török nők millióinak azonban ma még nem a fürdőruhájuk típusa, hanem a családjuk megélhetése miatt fő a feje. Sokuknak az is gondot okoz, hogy miként viseljék el a férfiuralmat. Törökországban általános szokás, hogy a fiatalok az esküvő után a férj szüleinek házába költöznek, vagyis mindig a lány költözik, a fiú marad. Így volt ez Hatice hanimnál is (a hanim szó asszonyt jelent). Már túl van a negyvenen, de anyósa még mindig dirigál neki. Hatice korán kel, elkészíti a férje, az anyósa és a kisebbik fia reggelijét, ebédjét (nagyobbik fia megnősült,
és szerencsére volt annyi pénzük, hogy egy kis lakást béreljenek), beveti az ágyukat, mert az anyósa, ahogy kilép az ágyból, úgy is hagyja. Hatice házakhoz jár takarítani, szerencsésnek mondhatja magát, mert Ankarában sok a külföldi vagy tehetősebb helyi polgár, akinél dolgozni lehet. Délután otthon eltakarítja a többiek reggeli- és ebédmaradékát, elmosogat, elkészíti a vacsorát, kitakarít, mos, vasal. Az idős anyós mindenütt nagy úr, ki kell szolgálni, teljesíteni kell a kívánságait, el kell tartani. Gyakorlatilag az egész család Hatice fizetéséből él: férje csak alkalmi munkákat kap, fiát fiatalon leszázalékolták. Nők milliói élnek így, és semmi esélyük a kitörésre. Haticének sem, pedig ő már modernebbül gondolkodik."
Azt hiszem, ez nemcsak országos! (A részlet a nők Lapja Évszakok Téli számából származik)