2010. május 21., péntek

Pénz és egyebek/Money and such things

Különböző jelek arra engednek következtetni (könyv vásárlás, kozmetikus, ebédrendelés, pedikűrös, kineziológus) hogy nem teljesen múlt el a vásárláskór. Segítség! Azt hiszem megint mindenhová magammal kell vinnem a férjemet, aki sűrű szemvillogtatások közepette nem enged vásárolni. Bár egy pár cipő most elkelne...

9 megjegyzés:

Maris írta...

Szerintem meg hagyd otthon a Zuradat és élvezd a shoppingolást :-D
Csak nehogy véletlen vegyél neki meglepit, mert akkor lebuksz.

Petra írta...

Amire feltétlenül szükség van, azt persze, vedd meg, de nem szabad mindig elcsábulni, mert nem is hülyeség kicsit racionálisabban költekezni. Én már sokszor tudtam nemet mondani és tök jó érzés, mert eltelik 1-2 nap, és rájövök, hogy te jó ég, de jó, hogy mégsem vettem meg, nem is tudnék mit kezdeni vele, és legalább a pénz is megmaradt. :) Sok kicsi sokra megy. ;)

Erika írta...

Igen. könnyebb mondjuk nemet mondani, ha ott van. Szóval: kaptan aztán cipőt, jól fel is törte a sarkamat! Aztán a hétvégén lebuktam, mert vettem múlt héten 390-ért új kínai papucsot aztán túl rózsaszín volt, észrevette. Kíváncsi vagyok mikor veszi észre az olcsó esernyőket (2).

Petra írta...

Pont tegnap voltam Fogyasztóvédelmi Konferencián Budapesten. Ott is szó volt arról, hogy ne szórjuk a pénzt feleslegesen, illetve, hogy sokszor gondoljuk meg, hogy mit, hol, és mennyiért veszünk. És merjünk reklamálni. :D
Vidd vissza a papucsot és reklamáld meg a színét. :D

Erika írta...

Szerintem nagyon király színe van! Az esernyő meg jó lesz szombaton Scönbrunnban!

Maris írta...

Én meg nem azér' húzom az igát hétfőtől péntekig napi nyolc órában, hogy aztán ne vehessek magamnak valami fölösleges dolgot, ha egyszer úgy örülök neki :-D

Legfeljebb hó végén már válságkonyha van, de azt meg ugye azér' írjuk :-D

Erika írta...

Igen itt van a kutya elásva szerintem. Az igahúzásban. Mert annyira kiütjük magunkat (most magamból indulok ki) hogy aztán úgy érezzük, megérdemeljük azt a kis semmiséget.
DE: ha kicsit normálisabban bírnánk élni és nem kellene annyira dolgozni, ugye, akkor kevesebb ilyen semmiségre lenne szükségünk?
Vagy épp több energiánk lenne vásárolni? Én szeretném azt hinni, hogy akkor kevesebbet kompenzálnánk.

Maris írta...

A lényeg azon van, hogy KAPOK valamit, ez lehet egy túrórudi is vagy szagosradír, vagy terven velül egy doboz cévitamin, arra meg talán nem mondhatom, hogy túlkompenzálás :-D

Erika írta...

Igen. Ő helyette inkább szerel és tetőt szigetel. Meg ablakot fest buzgón.