Whitby

A Dorina kedvéért megint rengeteget fogok írni, annál is inkább, mert már épp megyünk aludni. Szóval szombaton kimentünk a tengerpartra, Whitbybe. 3 órát utaztunk, beleszámolva a szokásos dugót Yorknál. 1 közlekedési lámpa 40 perces késést csinál. Senki nem dudál vagy orditozik, hanem csendben araszol. Britek. 

Odaérve második dolgunk volt, hogy elmentünk hajókázni az öbölben. Ez tulajdonképp egy folyó (Esk) tölcsértorkolata. Elvileg vannak fókák. Valahol. Mi csak szamarakat láttunk a parton. 

A hajókázás igen jó volt, Andriska is nagyon élvezte. Apa nem annyira. Örült, hogy csak egy 20 perces kis kört tettünk, mert a végére már igen tengeribeteg volt. Ezek itt az utolsó pillanatok.

Ez meg itt az öböl a víz felől. 

Ez meg az Andris a hajón. Nagyon bírta a himbálózást.

A gáton épp veteránautó kiállítás volt. 

A homokos fövenyen pedig szamaragolni is lehetett. Andris csak addig jutott, hogy megsimogassa az egyiket. 

Aztán homokoztunk.

Andrist egyszer egy kicsit elvitte egy nagyobb hullám. Nagyon meglepődött rajta, hogy odáig elért.

Mielőtt hazamentünk még ettünk egy fish and chipset, fincsi volt, hangulatos a parton enni. Persze a sirályoktól eltekintve, akiktől védeni kellett a kaját. Egyébként nagyon sokan rákásztak kis hálóval, ezeket itt az ajándékboltok árulják. Meg a kis rákász vödröket is hozzá. Nagyon viccesek a kis rákok, Andrisnak is nagyon tetszettek.