Szóval május 27-én reggel 7,12-kor ébredtünk Andrissal, a nagyszülők már 7-kor az ajtó előtt álltak. Elaludtunk, mert Erika 4-6-ig még pakolt. 8,30-kor sikerült elindulni a reptérre, de mondanom sem kell, hogy így is egy csomó dolog otthon maradt (ami most annyira nem is hiányzik - kicsi a hely, na!).
Papi óvatos vezetése és a késői indulás ellenére már 11-re a reptéren voltunk, becsekkoltunk, elbúcsúztunk, átmentünk röpke 15 perc alatt a biztonsági ellenőrzésen és robogtunk a hangár felé ahonnan a gép indult, a beszállást már megkezdték mire odaértünk, gyorsan sor eleje, de mire odavonszoltam magunkat, szinte mindenki fent volt - majdnem.
Andris először megijedt a gép belsejétől és sírt, de aztán észrevette az ablakból a buszokat meg a traktorokat, uh minden rendben volt. Felszállás után evett, aztán matricás albumot ragasztgatott. Megérkezés után a szomszéd széken ülő magyar lány segített lepakolni a szalagról, így csak a gyerekülést hagytam bent azért apának vissza kellett mennie, még szerencse, hogy a LBD reptér ilyen kicsi.
Apa bérelt kocsit, úgyhogy bepakoltunk és már indultunk is a belvárosi albérlet felé. Hááát, kicsi és zajos. És egyre kisebb lesz...
Andris a lakásban a zuhanyfülkét bírja a legjobban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése