Carlisle

Carlisle-ból az első napokban inkább az ideiglenes otthonomat láttam, ami egy hatalmas ház egy nagyon szép utcában, kedves szomszédokkal, akiknek kulcsa van a házhoz és elviszik a kutyát és néha az egyik gyereket is sétálni.
A város a skót határnál fekszik, ennek megfelelően Hadrianus falra épített erődítménnyel:

Nem tudom beállítani a betűket, uh. most ilyen marad.

Van még egypát érdekes rész, katedrális, parkok, aluljárók bevásárolóközpontok, de amit eddig a leggyakrabban láttam, az a könyvtár gyerekrészlege, ahol hétfőn és kedden délelőtt gyerekprogram van. A könyvtár egyébként a Lanes nevű shopping centerben foglal helyet.


És esik. Az első itt töltött napomon nem, de a többin minden éjjel és minden délután olyan 5-5.30 körül elkezdett esni. Az utóbbi 2 nap jég is volt. Tegnap egy parkban ért utol minket, ahol szerencsére volt egy kisebb pagoda, további szerencsére nem tarttt sokáig.

Az angol emberekről nem tudok általánosságban beszélni, eddig udvarias, ámde kimért emberekkel találkoztam. Házinéni tárgyilagos, szigorú, ámde nagyon segítőkész. És tisztaságmániás. De ilyent még tényleg nem láttatok. A tisztaságmániáról és hozzá kapcsolódó frusztrációkról később. Most átadom magam a hátmasszírozós fotel örömeinek.