Ez annyira jó! Végre röhögtem egy akkorát, hogy nem bírtam abbahagyni és a könnyem is folyt és ilyen jót nem röhögtem még idén.
És arra is rájöttem, hogy a blogom nagyon unalmas, de nem érdekel, úgy látom másokat sem, de hálisten télleg az a cél, hogy csak kevesen olvassák. Szal azt tuttira elértem.
Ma van köztisztviselők napja.
Nekem meg a közalkalmazottaké! Azé' itt punnyadok mégis munkahelyen nézek kifelé a fejemből ahelyett, hogy 1,5 óra alatt az ezt nem értem angolból a deegyszerű-t farigcsáljak. Azt legalább jól csinálom.
Mint minden mást. Kivéve a mosogatást, takarítást és a férjem angolul tanítását.
A családtagok szerintem elvből ellenállnak és nem vesznek komolyan. Még megijeszteni sem tudom őket, annyira nem vesznek komolyan. Pedig annyira csúnyán tudok nézni. Évekig tökéletesítettem ezt a nézést, meg a rettenetes hangolt is. Mert ordítani is tudok. De sikítani pl nem. Pedig azt olvastam, hogy kevés olyan színésznő van, aki igazán jól tud sikítani. Kihívás!
Ja és most a kis nyilvánosság előtt meg kell ígérnem, hogy befogom a számat. Valóban, nem virtuálisan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Egyáltalán nem unalmas a blogod, szerintem nekem még érdekesebb is lenne abban az esetben, ha jobban tudnék angolul, de próbálkozom...
Nevetni pedig jó dolog. Gyakrabban kéne csinálnunk. :)
Az én családom sem vesz komolyan engem, de még csak nem is próbálnak. Úgyhogy tudom, milyen érzés. (vacak, of course) Csúnyán nézni én is tudok, de a família ilyenkor nálam sem szokott megijedni, csak kinevet. ^.^'
és télleg, mizu a doktorival? (nem mintha fontos lenne, én se csináltam végig) tsak érdekel...
Miért nem vagy te minimum adjunktus az idegennyelvi tanszéken. ha még van olyan...?
Megjegyzés küldése